Nosztalgia

Jó dolgok csak régen voltak. Bár régen nem volt iF Cafe, (de azt is a nosztalgia tartja életben (egyelőre, hiszen végre kezdik felfedezni, gondolom innen blogról)).

Erre fogmosás közben jöttem rá, Jó fogású fogkefe volt a kezemben. Semmi ergonómikus bumpszli nyél, hanem lapos bakelit. Nyilván a tapolcai tesco retro fogkefe és szappan polcán keresgéltem valamit. Nem a hajdani diafilmek és általános iskolai tankönyvek mellől került elő, az orkán kabát korszakban nem volt még átlátszó piros, csak a hanglemez fekete. . Amodent +!

Fogmosás után lefényképeztem, a vetkőzőnős tollal, és Sierpinski szakköri feladataival (jó matematikusok voltak Lengyelországban). Ha már nosztalgia, mit gondoltok örökké prímszámok vannak ebben a sorozatban: 31, 331, 3 331, 33 331, 333 331, 3 333 331? Ezek azok, sőt!
_

Az IMPRO lényege

Az elmúlt évben sem találtam frappánsabb történetet a lényegről, mint amit Seymour mesélt a 10 hónapos, mumpszos Franny hugának éjszaka, hogy az ne sírjon. A taoista mesében Po Lo tanácsára a herceg Kao-t küldi táltost keresni. Kao végül talál egy lovat, akiről azt mondja, hogy szürke mén, pedig pej kanca. A herceg Po Lo-t vonja felelősségre, amiért szerinte Kao nem ért a lovakhoz. Po Lo másképp látja:

„Hát csakugyan, idáig jutott volna? – kiáltotta. – Ó, hiszen akkor ő tízezerszer többet ér nálamnál. A nyomába sem léphetek. Kao csak a lelki dolgokra figyel. Miközben a lényegről meggyőződik, megfeledkezik a hétköznapi részletekről; a benső tulajdonságok érdeklik, s így szem elől téveszti a külsődlegeset."

Bódis Barna képei a lényegről, a lelki dolgokról szólnak. Ezt emeli ki a festő kolléga, Gyurics Balázs tutajos (irodalmi) képében, megnyitó szövegében. Sőt látjuk, amint Kassák kolléga tutajával elvitorláz Bódis és Gyurics kolléga tutaja mellett, jól eldumál Bódissal. Gyurics kolléga nem érti, lehet csak azért, mert csak annyira hallotta, mint mi a megnyitón a felolvasást. Pedig figyelemre méltó szöveg! És Bódis Barna képei is azok! Szerda estig gyertek megnézni! Mondjuk szerda este: Nat Szamba Bat jazz!
_

Marinált bébicékla pirított dióval

Amatőr elméleti vendéglátóipar tudományos esszé vázlat következik, (cél, hogy gyertek megint az iFbe. Ha tegnap jöttök, Fábián Juli-Sárik Péter dzsezz mellett jóllakni, széket is hozzatok, kacsa saláta van, de az összes széken ülnek-ültek).

Első pontban elröhögcsélünk a vendéglátóipar kifejezésen. Iparilag vendégül látni, iparilag előállított vendégeket lehet. Másik verzióm is van a kifejezésre, a vendéglátás olyan mint a jövőlátás, így ha megvesszük az alkalmas jövőbe-vendéget látó készüléket, azzal az iFben napközben és hétvégén is látnánk vendéget. Érdekes a Pinkben látunk vendéget. Nem a vendéglátásunkkal van a baj.

Második pont a vendéglátó tudomány mibenléte. A matematikával és a filozófiával öszehasonlítva, megállapítható, hogy inkább filozófia. Nincsenek axiómák, definíciók, tételek és cálfolhatatlan bizonyítások. Van megoldhatatlan vendéglátási probléma, (mint az élet értelme a filozófiában, pénzért vendégül látni). Minden vendéglátó kidolgozza (a lelkét) a saját vendéglátását (filozófiáját) aztán ha lát vendéget, majd ad a szakács annak túlsült kacsát fagyott áfonyával. Akkor a vendég is látja.

Harmadik pont: így felépített vendéglátásunk hívószavainak megkeresése. A pizzát már el-megsütötték a Pinkben, marad a címben leírt ötlet. Nem jó sajnos, attól is a Pinkbe mentek, (mi otthon nagyon finomat ettünk grillezett tarja, bébicéklával).

Marad egy hívószó: iF Cafe. (Ráday 19. live jazz, excellent cousine, friendly place).
_

Cserhát utca 2.

A Cserhát utca 2-t könnyű megtalálni, a Cserhát utca 4-ben van. (Botcsinálta kávézó-kultúrházasok persze könnyen fennakadnak ezen a szűrőn is, nem beszélve a botcsináltaság egyéb hátulütőiről, amik ütik az iF hátát. Szerencsére az üres kávéházban lehet napon szárított szűzolajos fetás szendvicset majszolgatva szomorkodni az emberiség és a Ráday sétány állapotán, blogba önteni keserveinket). Aki a fenti egyszerű, de buta tényt nem hiszi, látogassa meg Bódis Barnabás műhelyét (Cserhát utca 2.), vagy nézze meg a mellékelt képeket, de mindenképpen jöjjön el a következő napokban az iFbe az IMPRÓ c. kiállításra (és egy jó Kadarkára vagy kávé-meggyes piskótára, esetleg mentás sárgadinnye levesre). Aki az ilyen marhaságokhoz szokva van, gondolom úgyis eljön.
_

DZSEZZ

A kép mindent elmond, kivéve, hogy Somogyvári Péter készítette, Pintér Péter zongorázik, (zongorázik, kattintás után látszik is),

cigarettázik, bőgőzik és elégedett: Egri Jancsi.

(gyertek az iFbe!)

Hangverseny nyáridőben

Új műsorszám van kialakulóban a Ráday utca iF Kávézó-Fotocella Kávézó szakaszán: a hangverseny. Még nem tudni, hogy a közönség mennyire kedveli majd a műfajt, a szomszéd minden esetre bízik benne (én kerülném, nem vagyok kompetitív természetű). Somogyvári Péter a zajkeltésnek ezt a módját inkább a free jazzhez hasonlította, ahol a zenészek meglehetősen szabadon keltik a hangokat.

A verseny kihívás és egyelőre szabályok nélkül zajlik, egymástól 10 méter távolságban feláll a két résztvevő, az iF oldalán az Egri Jancsi -Pintér Péter jazz duó, a másik oldalon egy gitáros, latinos jazzt játszó kvartett. Ők nem bíznak az akusztikus zenében, az utcára kihangosítva játszanak. Jó zene mind a kettő, egyszerre fenomenális hallgatni, a mentás almaleves azonnal belefagy a tányérba a meleg nyári estében.

Volt egy barátom, Ő is folyton versenyzett, ha léptem egyet, Ő lépett egy nagyobbat és közölte, hogy nyert. Elismertem, nagyobb volt az övé. A Fotocella hangosabb volt. Nyert. Viszont versenyen kívül a leendő Oscar Peterson: Pintér Péter és Egri János a Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetettje zseniálisan játszott, bent csak ők hallatszottak. (Cselesen a kvertett szünetében zenéltek főleg).

(Ha úgy érzitek nem vagyok teljesen elégedett a Ráday utca-Budapest-Magyarország-Nagyvilág emberi lényeinek állapotával, nem tévedtek nagyot. De mint Phaidrosz, bízok a minőségben).
_

Pozitív gondolkodás 2.

Nekilódult (most is, múltkor is) a blogkényszer, pozitív gondolatokat próbál sugallni, hogy megteljen estére az iF. Ne a kutya egye meg a cápaharcsát és/vagy a rózsaszín kacsát (pedig szereti, de nem fizetőképes).

Szóval a gondolkodás olyan, hogy nem tudhatjuk előre, mi lesz a gondolat. Ha mást csinálunk, pl. sütünk egy vékony vajas tésztát citromhéjjal ízesített diókrémmel töltve, teszünk mellé pinot noirból készült hűvös fröccsöt, látjuk előre, hogy a kánikulában is elégedett lesz a vendégünk (hacsak nem akkor jut oktalanul az eszébe, nem jegyezte meg pontosan a NER harmadik bekezdésének szövegét).

Ha felteszünk magunknak egy kérdést: "mi a fény?" például, nem tudjuk előre mi lesz a fejünkben holnap. Kigondoljuk, hogy ha a fény valami (már pedig valami, -szem- kell hozzá, hogy lássuk), nem mehet végtelenül gyorsan. Megállapítjuk, hogy megcsal az érzésünk, nem az esthajnalcsillagot látjuk, hanem a fényt ami a percekkel előbb indult onnan. Hamar kigondoljuk, hogy az érzésünk akkor is megcsal, amikor könnyedén időről beszélünk, ami az esthajnalcsillag bolygón ugyanakkor, ugyanúgy telik, mint nálunk. És ha megcsináljuk a Michelson féle kísérletet, ami bizonyítja, hogy a fény minden irányban egyforma gyorsan terjed, akkor kikövetkeztetjük, hogy nem csak a könnyedséggel van baj, hanem sokkal mélyebben átver az érzésünk: nincs is abszolút idő, egyidejűség, relativitás, tér-idő van, Lorentz transzformáció. És nem Albert Einstein fedezte fel a speciális relativitás elméletét, az többek, Hendrick Lorentz, Henry Poincare és mások munkája.

Na ja, pozitív gondolkodás nincs. Pozitív viselkedés van, a pizzán túl is nyitott, pozítív viselkedésű emberi lények elolvassák a gyönyörűen tipografált étlapunkat, Boris Vian (matematikus és jazz zenész író) ajánlásával. Leülnek az iF kávézóba, méltányolják a kávézós igykezetét és ámuldoznak, hogy a relatív időben mennyire pontosan együtt zenél Egri János és Pintér Péter, vagy Fábián Juli és Sárik Péter.
_