Az elnök és a puli

A Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét keresi
Göncz Árpád és a Hofi (Fotó: MTI Archív)

Kéne egy csapat, mondja Minarik mosodás. Egyetértek, bár esetemben egy helyről (is) szó van. De mi teszi a helyet? Ha izomból nekiugranak, magvalósul a disneylandes őrület, páncélos pincérek szolgálnak fel aluminium kardon nyers húsokat, vagy a helyen, a hely romlására vídia csávót alakító főnökök sármos bohócokkal elnököset játszanak. Egy közhellyel beljebb vagyunk a helyépítés útján (megint: is), ha azt mondjuk: változz meg, légy ami vagy, (a hely legyen az, ami). (Nehéz dolog, paradoxon gyanús: ad 1, ha ez én vagyok, miért gondolom, hogy ez itt nyilván nem én vagyok, ad 2, ha nem én vagyok, akkor ez itt mégis ki)?

Inkább egy példa. Még Morzsi pulival jártuk a Budai hegyeket amikor egy néptelen tavaszi napon a János hegyen idős férfival találkoztunk. A járásán, az arcán... látszott a tény: élvezi a magányos sétát, más nem érdekli. (Ritka az ilyen, a telefonálós, zenehallgatós, gyerekkel-párjával veszekedős-édelgős azonnal kiesik pl.) Ránk köszönt és ment is tovább. Hasonlított az elnökre. Távolabb találkoztunk egy fülhallgatóval telefonáló öltönyössel, még lejjebb egy járó motorú terepjáróval. Összegezve: kedves, természet kedvelő bácsi, természet romboló, mindenbe belerondító üzletemberek. A puliról, (aki a bácsihoz hasonlóan a sétával volt kizárólag elfoglalva), eszembe jutott a másik (két) elnök, aki a biztonságiak törekvése dacára beszuszakolta magát az alkoholista író mellé a kocsma különtermébe a hosszú padra. Hurrá, találkoztam az elnökkel, aki önmaga volt, vagyis sétáló bácsi. Sőt, az elnök önmaga, ha sétál, ha a szőnyegre esett plecsnit keresi, reméljük mindig és még sokáig. 

De mi legyen az iF-fel kolera idején? Minden esetre gyertek, az élő zene, a kadarka és a kadarkás, és még sok minden az ami!

_

Szöszmötöl

Ocztos Pista fényképpel szöszmötöl

Beszélgettem a Fuga webrádióban mindenféle okosságokról a Ránki Julival és Kiss Imrével, utóbbi az MKVM (vendéglátóipari múzeum) igazgatója. Rádiós szereplésemnek volt ám viszhangja: Áron és Miki láttak(!) a Fuga Rádióban és bejöttek az iFbe, megkérdezni mit csináltam ott. Már megérte az egész. (A Fuga egy izgalmas komplexum, nagy ablakokkal a kihalt, háborús Petőfi Sándor utcára. A riporterek és alanyaik munkavédelmi fejhallgatóban az ablakban beszélgetnek, a technikus kütyüjeiről kintről is leolvasható a beszélgetés hőfoka. Ugyanitt építészet, zene, irodalom.)  

Jót beszélgettünk, bár a vendéglátás nagy problémáit nem sikerült megoldani. Viszont szóba jött a az iF kávésüti receptje, a kultúra válsága és az a kérdés, mi a közös a vendéglátásban, a sémi filológiában és a matematikában. A bölcsészek persze azonnal tudták a választ és azt a jól kitárgyalták, (Juli magyar-francia szakos volt, Imre sémi filológus), nekem csak később esett le a tantusz, most fog csörreni. A szöszmötölés, ahogy Kópé barátom mondja. Ha az ember olyan (és olyannak jó lenni) akkor jól el tud szöszmötölni, receptekkel, szavakkal, mondatokkal vagy akár topológikus sokaságokkal. Csak a midennapok ne lennének ilyen kiábránditóak.

A gyömbéres kávésüti masszáját mindenestre 40 dkg lisztből, 30 dkg vajból, egy tojás sárgájából gyúrjuk (meg kell fagyasztani a hurkát, hogy szeletelni lehessen). Szöszmötölni a gyömbérrel, cukorral és a nagyszemű sóval lehet, az adja az izgalmat.

Halgassatok Fuga Rádiót és gyertek az iFbe.

_

kb 720 (vagy 175) ebédmenü választható naponta

Ezt azoknak is írom, akik úgy emlékeznek, jók voltak matekból, a gyerek meg tanulja meg a binomiális tételt, azzal lehet csajozni. Meg azoknak, akik hozzám hasonlóan utálják, ha ahelyett, hogy hoznák az ebédet, választások elé állítják, kérdések formájában. Meg az egész katyvasz ellen és mellet. 

Szóval szeretnek(szerettek?) nálunk menüzni, el is határoztuk, hogy kitalálunk valami jobbat (mást). Ennek az lett megoldása, hogy a M.E.ester Marton Endre sütött paradicsomos tortillát és mindenféle pácolt húsokkal (meggyes sörben pácolttal pl.) meg zöldégekkel megtöltötte, szépen feldíszítette mártással és elégedetten megettük, hogy megvan, ez lesz. Minden nap. De, hogy ne legyen uncsi, lehessen azért választani, lesz három féle hús, kétféle szósz, kétféle zöldség, ja és vega. És lesz kétféle leves (ez változik, de mindennnap kettő, egy vega, egy hússal) és palacsinta, mondjuk három féle. Variáció, vágja rá Steimann a jó tanuló: 2 leves, 4 töltelék (vega is) 2 zöldség, 3 mártás, 3 palacsinta az 144. Na ja, de ha a vega következetes, akkor a vega leves a vega burritoval megy csak, tehát nem tiszta variáció: 90. De nem is kell mindent kérni, minden választáshoz adjunk egyet (nem kéri), így 720. Ebben benne van az is, hogy nem kér semmit, ők vannak a legtöbben. Van aki be is jön, marad a 719 helyett a 720 (az eggyel előző közbevetés nem áll, én pl. képes vagyok zöldéglevest és csirkés burritot kérni).

Utólagos beszúrás: persze, hogy elszámoltam, a burrito-t senki sem fogja tészta nélül kérni  stb. Újabb számításunk szerint 25 féle burrito 2x4x3+1=25 és 2x3+1=7 leves+palacsinta variálva 175 összesen. Erre persze a Juci ma kétféle levest kért ebédre. Az élet bonyolutabb. Ani szakács meg  azt állapította meg, hogy ha kitálalt hét féle burritot, maga sem tudja, melyik mi és kinek.
 

A pincér találékonyságán múlik, hány kérdéssel tudja eldönteni, melyiket a 720-ból (175-ből). Jó esetben egy: ajánl valamit, és azt a kedves vendég elfogadja. (Ez a stratégia akár 720 kérdésig is elmehet, de addigra már nem adunk menüt, viszont ha egyből eltalálja, akkor kisüt a nap). A kevésbé találékony pincér felteszi az unalmas kérdéseket és (igen-nem kérdések esetén log720  lenne, (kettes alapú logaritmus, felső egész rész) így (melyik mártás stb) 5. (Steinmann megjegyezné, hogy ha nem fontos, hogy eldöntendő kérdést tegyünk fel, egy is elég: "melyiket a 720-ból"). Ha valaki mindent kér, ígérem, jól lakik ("jó" többféle értelemben is).  Mindegy, akkor még kérhet kávét (2x2x2x2x2  félét minimum).

Szóval amíg kihozzák a kaját el lehet gondolkozni, milyen szép az elemi kombinatorika (véges matematika) pl. hány féle képpen oszthatja ki Zsófi pincér (a képen) azt a bizonyos 7 különféle burrito-t a 7 vendég között úgy, hogy senki ne azt kapja meg amit kért. Ha a konyhafilozófia-pszichológia jobban érdekel, akkor azon, hogy miért (vagy miért nem) érezzük komfortosabbnak a világot, ha sok közül lehet/kell választani.

megjegyzés: az első három helyes megfejtő választhat egyet a 2x2x2x2x2 féle vegrnano kávé közül, de a második kérdésre (filozófia) a Rozi filozófia egyetmista-pincér bírálja el a válaszokat!

Gyertek menüzni az iFbe!  

_

A bölcs király (Wahorn az iFben)

Van egy poénszerű mondatom, valahogy el kéne jutni odáigig. Addig szóba lehet hozni, hogy a király bölcs, benne volt a Bizottságban, megjárta Amerikát is, most meg Mezőszemerén él. Pertuban van népével, együtt muzsikál legjobbjaival. Ilyenkor több hangszert is fúj egyszerre, a dallam és az együttes zenélés öröme átragad a hallgatóságra. Szép a zene, a nép boldog, a király tekintete elárulja (de ki is mondja ha kérdik), szeretne úgy élni, hogy csak zenélni kelljen egy kocsmasarokban.

Nem csak zenél, hiszen festő, képzőművész. Januárban kiállítja a temést az iFben. Képein  mulatságosan wahornizált rajzú figurák pózolnak, beszélnek, mint az egyszerű nép fiai-lányai. Davidnak, az amerikai akcentusu (talán) litván muzsikusnak, aki a szövegeket nem igen értette a képek mint absztrakt (konkrét, non figuratív, meditatív) alkotások tetszettek. A színek és formák a hatnak a mulatságosan bölcs bemondások nélkül is. 

De a bölcs sem tud mindent, éjjel az ágyból meztelenül, de cowboy kalapban, barackszín pisztollyal kezében szalad az ajtóhoz, hogy megtudja "ki a lófasz motoszkál odakinn má". (Hogy került a fejére a kalap és hova lett a hálóing? Biztos átöltözött a sétához.) 

Mint azt a király sokszor találóan kifejti, az idő múlik, az egészség és a képességek romlanak. Szívből át tudom érezni az apróka vásznon megfestett eseményt: amit a legkisebb királyfi megpróbáltatásai során elmulasztott, mert rohanni kellett az megfelelni az élet számos kihívásának a bölcs király megteszi: megnézi a lány fenekét.  

_

Szolidaritás most

Fotó: Kalocsai Richárd, a képen Hirschberg Judit, egy Raffay Zsófi fotó előtt

Még idén ki kell adni a keserűséget, nem szabad átvinni a (boldog) újévbe. Viszont ígérem az iFben a jót átvisszük, maradnak a finom ételek, a jó sörök, borok, kávék, a JAZZ, a szép képek, kedves kiszolgálás. A kiénekelendő keserűség onnan jön, hogy a csóró világban nem vagyunk szolidárisak egymással.

A barátom egyik kedvenc példázata a sztálinizmus idejéből való. Csomó ember (ha nem mindenki) azt gondolta, hogy Őt nem vihetik el, róla TUDJÁK, hogy jó kommunista, de legalábbis nem ellenség, nem kém. Ha rá kerülne a sor, ami lehetetlen, akkor is ezrek is állnak majd ki mellette. (Jó, a barátjáról tegnapig senki sem gondolta volna, hogy titokban kém, de hát az élet igazi meglepetéseket tartogat. De róla magáról ezt már senki sem hinné el...) Aztán másnap, vagy még aznap éjjel elvitték, és csalódnia kellett, mondhatni annyi szolidaritást kapott, mint adott. Matematikailag, (hihi) ugyanis pontosan annyi szolidaritást adnak a világon, mint amennyit kapnak. Ha aztán hazakerült egyáltalán, már csak azt mondta: "mindenkinek IGAZA van".
 

Vissza a mához: sokszor hallom a (jogos) méltatatlankodást, hogy a zenész nem tud megélni, hiába tanult rengeteget, dolgozott, kisérletezett, fejlődött, mester lett, drága eszközöket vásárolt, folyamatosan befektet: a zenéit ingyen fel-le töltik az internetre-ről, a minőséget nem fizeti meg senki.
 

De azt is látom, hogy a honlapunk zenész portréi itt-ott megjelennek az interneten (eredet megjelölés nélkül), és olykor a szereplők kérnek nagy felbontású képet is, talán mert a kép azé aki felhasználja. A fotós nem kapja meg a munkájáért a megbecsülést (a zenésztől sem) pedig (kis módosításokkal) ide másolhatnám az előző-előző mondatot: a fotós és a zenész munkájának ugyanúgy kevés becsülete. A jazz kávézós (jogos! (hihi)) panaszához  is csak másolnom kell a fenti ugyanazt. Kukorelli Endre egyik parlamenti felszólalásában azt hiányolta, hogy a kiállítás megnyitókon, nincsenek ott írók például, a színház bezárásoknál nem tüntet a közönség vagy a kollégák stb.

A szolidarítás aktívabb dolog mint az együttérzés például. Nem akkor vagyunk szolidárisak, ha sajnáljuk magunkat sérelmeinkért, fagylalttal vigasztaljuk magukat, hanem, ha a fagyival más sértetteknek kedveskedünk. Gyertek az iFbe, megdumáljuk a problémát. Az igazgató bácsi kénytelen lesz engedni iskolaköpeny ügyben.

_

Beépített ember

Saját kárán (sőt hasznán) is tanul ki-ki. Pl. Vázsonyi Jancsi, aki az egyik hideg estén kis bélelt kabátkájában bejött az iFbe. Bent szólt a jazz: a Csurkulya-Eichinger projekt cimabalmozott-gitározott. Jól éreztük magunkat néhányan, akik hallgattuk, forralt bor és virtuóz, dallamos jazz, az élet szép.

 
Szóval jövetben a János 'itt a piros, hol a piros'-on elvesztett néhány eurót, de boldogan újságolta, hogy rájött a trükkre: "van egy beépített emberük a közönség között!". Az 'itt a piros, hol a piros' hálás vitatéma, kifejtettünk néhány elméletet (miért nyernek folyton). Mindegyiknek az a tanulsága, hogy ne játszunk az utcán itt a piros-hol a pirost, de minden elmélet próbája a gyakorlat, ezért aztán jól megélnek ott az emberek (a beépített is). Amikor kifogytunk a szóból, felmentem a galériára, a klaviatúra mellől hallgatni a jazzt. Arra figyeltem fel, hogy a cimbalom-gitár duó úgy szól, mintha szaxofonon is játszanának. Rögvest beugrott a kulcsszó: "van egy beépített emberük a közönség között!" A beépített embert könnyű volt leleplezni, mire leértem a János, a beépített ember, épp dugta vissza a kis (és vadonatúj) szoprán szaxofonját a kabátbélésbe. De a követkző számnál is elővette, Tibiék standardozni kezdtek, show time!

Saját kárán-hasznán tanul az ember: kevés vendég nem a világvége az december 21. December 20-án este a világvége jól kezdődött, köszönjük TibiJózsiJános! 

Ti meg gyertek az iFbe, mert az anyagi csőd után mégsem lesz (beépített) iF. Addig jazz és más finomságok.

_

Pataj Quintet

 
Volt két Nagy jazz quintet, az első és a második. Senki ne sértődjön meg, így hivatkoznak Miles Davis gyakran váltoltozott 9sszeállításű ötöseire. Az eltelt kb. hatvan évben még nem volt olyan művészeti akadémia, amelyik elvitatta volna nevet. A résztvevők: First great quintet: Miles Davis, John Coltrane, Red Garland, Paul Chambers, Philly Joe Jones, és a Second great quintet: Miles Davis, Wayne Shorter, Herbie Hancock, Ron Carter, Tony Williams. Az örömszűkös napokban jól esik ezeket a neveket leírni, remélem olvasni is, a minőség teszi a kort, nem a hülyeség. (Sajnos, hogy a benne élők ezt nem így érzik, Lagzi Lajcsi gyorsnaszádjától elkedvetlenedhetnek).

Pataj Gyurit a trombita és a szaxofon kettősének hangzása végleg megfogta. Létrehozta a Pataj Quintetet (Pataj György zongora, Fekete Kovács Kornél trombita, Zana Zoltán szaxofon, Oláh Péter bőgő, Lakatos Pecek András dob) és kompromisszumok nélkül üzemelteti, hogy a hangzást és azt a világot idehozza Budapestre, az új század elején. Az iF kicsi hely, de ez még belefért a kompromisszum-mentességebe (csörgött is a telefon, de rendőrt nem küldtek), zseniális zenét játszottak.

Fiatal (konkréten régi nyugdíjas) törzsasztalunk vendégei nem győztek hálálkodni, ez a zene az élet vize. A többiek, korra, nemre tekintet nélkül ugyanezt érezték, az élet szövevénye pillanatra letisztult. Megtelt az iF, de jobban is megtelhetne ilyenkor (és mindig,). Sokkal jobban. 

Gyertek, még reménykedünk.

_