kb 720 (vagy 175) ebédmenü választható naponta

Ezt azoknak is írom, akik úgy emlékeznek, jók voltak matekból, a gyerek meg tanulja meg a binomiális tételt, azzal lehet csajozni. Meg azoknak, akik hozzám hasonlóan utálják, ha ahelyett, hogy hoznák az ebédet, választások elé állítják, kérdések formájában. Meg az egész katyvasz ellen és mellet. 

Szóval szeretnek(szerettek?) nálunk menüzni, el is határoztuk, hogy kitalálunk valami jobbat (mást). Ennek az lett megoldása, hogy a M.E.ester Marton Endre sütött paradicsomos tortillát és mindenféle pácolt húsokkal (meggyes sörben pácolttal pl.) meg zöldégekkel megtöltötte, szépen feldíszítette mártással és elégedetten megettük, hogy megvan, ez lesz. Minden nap. De, hogy ne legyen uncsi, lehessen azért választani, lesz három féle hús, kétféle szósz, kétféle zöldség, ja és vega. És lesz kétféle leves (ez változik, de mindennnap kettő, egy vega, egy hússal) és palacsinta, mondjuk három féle. Variáció, vágja rá Steimann a jó tanuló: 2 leves, 4 töltelék (vega is) 2 zöldség, 3 mártás, 3 palacsinta az 144. Na ja, de ha a vega következetes, akkor a vega leves a vega burritoval megy csak, tehát nem tiszta variáció: 90. De nem is kell mindent kérni, minden választáshoz adjunk egyet (nem kéri), így 720. Ebben benne van az is, hogy nem kér semmit, ők vannak a legtöbben. Van aki be is jön, marad a 719 helyett a 720 (az eggyel előző közbevetés nem áll, én pl. képes vagyok zöldéglevest és csirkés burritot kérni).

Utólagos beszúrás: persze, hogy elszámoltam, a burrito-t senki sem fogja tészta nélül kérni  stb. Újabb számításunk szerint 25 féle burrito 2x4x3+1=25 és 2x3+1=7 leves+palacsinta variálva 175 összesen. Erre persze a Juci ma kétféle levest kért ebédre. Az élet bonyolutabb. Ani szakács meg  azt állapította meg, hogy ha kitálalt hét féle burritot, maga sem tudja, melyik mi és kinek.
 

A pincér találékonyságán múlik, hány kérdéssel tudja eldönteni, melyiket a 720-ból (175-ből). Jó esetben egy: ajánl valamit, és azt a kedves vendég elfogadja. (Ez a stratégia akár 720 kérdésig is elmehet, de addigra már nem adunk menüt, viszont ha egyből eltalálja, akkor kisüt a nap). A kevésbé találékony pincér felteszi az unalmas kérdéseket és (igen-nem kérdések esetén log720  lenne, (kettes alapú logaritmus, felső egész rész) így (melyik mártás stb) 5. (Steinmann megjegyezné, hogy ha nem fontos, hogy eldöntendő kérdést tegyünk fel, egy is elég: "melyiket a 720-ból"). Ha valaki mindent kér, ígérem, jól lakik ("jó" többféle értelemben is).  Mindegy, akkor még kérhet kávét (2x2x2x2x2  félét minimum).

Szóval amíg kihozzák a kaját el lehet gondolkozni, milyen szép az elemi kombinatorika (véges matematika) pl. hány féle képpen oszthatja ki Zsófi pincér (a képen) azt a bizonyos 7 különféle burrito-t a 7 vendég között úgy, hogy senki ne azt kapja meg amit kért. Ha a konyhafilozófia-pszichológia jobban érdekel, akkor azon, hogy miért (vagy miért nem) érezzük komfortosabbnak a világot, ha sok közül lehet/kell választani.

megjegyzés: az első három helyes megfejtő választhat egyet a 2x2x2x2x2 féle vegrnano kávé közül, de a második kérdésre (filozófia) a Rozi filozófia egyetmista-pincér bírálja el a válaszokat!

Gyertek menüzni az iFbe!  

_

A bölcs király (Wahorn az iFben)

Van egy poénszerű mondatom, valahogy el kéne jutni odáigig. Addig szóba lehet hozni, hogy a király bölcs, benne volt a Bizottságban, megjárta Amerikát is, most meg Mezőszemerén él. Pertuban van népével, együtt muzsikál legjobbjaival. Ilyenkor több hangszert is fúj egyszerre, a dallam és az együttes zenélés öröme átragad a hallgatóságra. Szép a zene, a nép boldog, a király tekintete elárulja (de ki is mondja ha kérdik), szeretne úgy élni, hogy csak zenélni kelljen egy kocsmasarokban.

Nem csak zenél, hiszen festő, képzőművész. Januárban kiállítja a temést az iFben. Képein  mulatságosan wahornizált rajzú figurák pózolnak, beszélnek, mint az egyszerű nép fiai-lányai. Davidnak, az amerikai akcentusu (talán) litván muzsikusnak, aki a szövegeket nem igen értette a képek mint absztrakt (konkrét, non figuratív, meditatív) alkotások tetszettek. A színek és formák a hatnak a mulatságosan bölcs bemondások nélkül is. 

De a bölcs sem tud mindent, éjjel az ágyból meztelenül, de cowboy kalapban, barackszín pisztollyal kezében szalad az ajtóhoz, hogy megtudja "ki a lófasz motoszkál odakinn má". (Hogy került a fejére a kalap és hova lett a hálóing? Biztos átöltözött a sétához.) 

Mint azt a király sokszor találóan kifejti, az idő múlik, az egészség és a képességek romlanak. Szívből át tudom érezni az apróka vásznon megfestett eseményt: amit a legkisebb királyfi megpróbáltatásai során elmulasztott, mert rohanni kellett az megfelelni az élet számos kihívásának a bölcs király megteszi: megnézi a lány fenekét.  

_

Szolidaritás most

Fotó: Kalocsai Richárd, a képen Hirschberg Judit, egy Raffay Zsófi fotó előtt

Még idén ki kell adni a keserűséget, nem szabad átvinni a (boldog) újévbe. Viszont ígérem az iFben a jót átvisszük, maradnak a finom ételek, a jó sörök, borok, kávék, a JAZZ, a szép képek, kedves kiszolgálás. A kiénekelendő keserűség onnan jön, hogy a csóró világban nem vagyunk szolidárisak egymással.

A barátom egyik kedvenc példázata a sztálinizmus idejéből való. Csomó ember (ha nem mindenki) azt gondolta, hogy Őt nem vihetik el, róla TUDJÁK, hogy jó kommunista, de legalábbis nem ellenség, nem kém. Ha rá kerülne a sor, ami lehetetlen, akkor is ezrek is állnak majd ki mellette. (Jó, a barátjáról tegnapig senki sem gondolta volna, hogy titokban kém, de hát az élet igazi meglepetéseket tartogat. De róla magáról ezt már senki sem hinné el...) Aztán másnap, vagy még aznap éjjel elvitték, és csalódnia kellett, mondhatni annyi szolidaritást kapott, mint adott. Matematikailag, (hihi) ugyanis pontosan annyi szolidaritást adnak a világon, mint amennyit kapnak. Ha aztán hazakerült egyáltalán, már csak azt mondta: "mindenkinek IGAZA van".
 

Vissza a mához: sokszor hallom a (jogos) méltatatlankodást, hogy a zenész nem tud megélni, hiába tanult rengeteget, dolgozott, kisérletezett, fejlődött, mester lett, drága eszközöket vásárolt, folyamatosan befektet: a zenéit ingyen fel-le töltik az internetre-ről, a minőséget nem fizeti meg senki.
 

De azt is látom, hogy a honlapunk zenész portréi itt-ott megjelennek az interneten (eredet megjelölés nélkül), és olykor a szereplők kérnek nagy felbontású képet is, talán mert a kép azé aki felhasználja. A fotós nem kapja meg a munkájáért a megbecsülést (a zenésztől sem) pedig (kis módosításokkal) ide másolhatnám az előző-előző mondatot: a fotós és a zenész munkájának ugyanúgy kevés becsülete. A jazz kávézós (jogos! (hihi)) panaszához  is csak másolnom kell a fenti ugyanazt. Kukorelli Endre egyik parlamenti felszólalásában azt hiányolta, hogy a kiállítás megnyitókon, nincsenek ott írók például, a színház bezárásoknál nem tüntet a közönség vagy a kollégák stb.

A szolidarítás aktívabb dolog mint az együttérzés például. Nem akkor vagyunk szolidárisak, ha sajnáljuk magunkat sérelmeinkért, fagylalttal vigasztaljuk magukat, hanem, ha a fagyival más sértetteknek kedveskedünk. Gyertek az iFbe, megdumáljuk a problémát. Az igazgató bácsi kénytelen lesz engedni iskolaköpeny ügyben.

_

Beépített ember

Saját kárán (sőt hasznán) is tanul ki-ki. Pl. Vázsonyi Jancsi, aki az egyik hideg estén kis bélelt kabátkájában bejött az iFbe. Bent szólt a jazz: a Csurkulya-Eichinger projekt cimabalmozott-gitározott. Jól éreztük magunkat néhányan, akik hallgattuk, forralt bor és virtuóz, dallamos jazz, az élet szép.

 
Szóval jövetben a János 'itt a piros, hol a piros'-on elvesztett néhány eurót, de boldogan újságolta, hogy rájött a trükkre: "van egy beépített emberük a közönség között!". Az 'itt a piros, hol a piros' hálás vitatéma, kifejtettünk néhány elméletet (miért nyernek folyton). Mindegyiknek az a tanulsága, hogy ne játszunk az utcán itt a piros-hol a pirost, de minden elmélet próbája a gyakorlat, ezért aztán jól megélnek ott az emberek (a beépített is). Amikor kifogytunk a szóból, felmentem a galériára, a klaviatúra mellől hallgatni a jazzt. Arra figyeltem fel, hogy a cimbalom-gitár duó úgy szól, mintha szaxofonon is játszanának. Rögvest beugrott a kulcsszó: "van egy beépített emberük a közönség között!" A beépített embert könnyű volt leleplezni, mire leértem a János, a beépített ember, épp dugta vissza a kis (és vadonatúj) szoprán szaxofonját a kabátbélésbe. De a követkző számnál is elővette, Tibiék standardozni kezdtek, show time!

Saját kárán-hasznán tanul az ember: kevés vendég nem a világvége az december 21. December 20-án este a világvége jól kezdődött, köszönjük TibiJózsiJános! 

Ti meg gyertek az iFbe, mert az anyagi csőd után mégsem lesz (beépített) iF. Addig jazz és más finomságok.

_

Pataj Quintet

 
Volt két Nagy jazz quintet, az első és a második. Senki ne sértődjön meg, így hivatkoznak Miles Davis gyakran váltoltozott 9sszeállításű ötöseire. Az eltelt kb. hatvan évben még nem volt olyan művészeti akadémia, amelyik elvitatta volna nevet. A résztvevők: First great quintet: Miles Davis, John Coltrane, Red Garland, Paul Chambers, Philly Joe Jones, és a Second great quintet: Miles Davis, Wayne Shorter, Herbie Hancock, Ron Carter, Tony Williams. Az örömszűkös napokban jól esik ezeket a neveket leírni, remélem olvasni is, a minőség teszi a kort, nem a hülyeség. (Sajnos, hogy a benne élők ezt nem így érzik, Lagzi Lajcsi gyorsnaszádjától elkedvetlenedhetnek).

Pataj Gyurit a trombita és a szaxofon kettősének hangzása végleg megfogta. Létrehozta a Pataj Quintetet (Pataj György zongora, Fekete Kovács Kornél trombita, Zana Zoltán szaxofon, Oláh Péter bőgő, Lakatos Pecek András dob) és kompromisszumok nélkül üzemelteti, hogy a hangzást és azt a világot idehozza Budapestre, az új század elején. Az iF kicsi hely, de ez még belefért a kompromisszum-mentességebe (csörgött is a telefon, de rendőrt nem küldtek), zseniális zenét játszottak.

Fiatal (konkréten régi nyugdíjas) törzsasztalunk vendégei nem győztek hálálkodni, ez a zene az élet vize. A többiek, korra, nemre tekintet nélkül ugyanezt érezték, az élet szövevénye pillanatra letisztult. Megtelt az iF, de jobban is megtelhetne ilyenkor (és mindig,). Sokkal jobban. 

Gyertek, még reménykedünk.

_

Az elmúlt nyolc(szor nyolc) év

Az itt következő szöveg folyamatos múltban (így ment és megy ez ma is) és oszágos (rossz) hangulatunkban íródik.

Él(t)ünk (folyamatos múlt!) mi (a mi-n magamat értem, senkit meg ne bántsak) jó emberek a rosszak állandó szorításában. Megcsináltuk a magunk megcsinálnivalóját és olykor rúgtunk is egyet-egyet rajtuk, szakállt növesztettünk, lógtunk a villamosokon, beszóltunk az iskolaigazgatónak. Kihasználtuk amit lehetett, dollárt csempésztünk Szczyrkbe, kijátszottuk a sorállást, még útlevelünk is volt. Meg pjt, gmk, vgmk, sportegyesület. A rosszak ellenében lehet ügyeskedni (nem együttműködni), erre van a pálya berendezve.

Tudományos közjáték: fogolydilemma. Két fogoly megtudja, hogy ha mindketten bevallják a bűncselekményt, viszonylag enyhe büntetéssel szabadulnak. Ha az egyik beismeri és a másik tagadja, akkor a bűnösnek mondott szigorú büntetést kap, a társa azonnal szabadul. Ha mindketten tagadják, mindketten súlyos büntetésben részesülnek. Természetesen összebeszélnek, hogy vállalják a viszonylag enyhe büntetést. Itt jön a dilemma: ha az egyik megtagadja az együttműködést, és mégis ártatlannak vallja magát könnyen azonnal hazamehet.

A diktatúrákban a pálya a rosszak felé lejt. Erkölcsileg és anyagilag is megéri  (a jóknak, a rosszak definicíó szerint hazudnak)  megtagadni az együttműködést (bliccelni): jobban fognak járni. Az átlageredmény ugyan (még) romlik, de úgyis lehetetlen utolérni a nyugatot, hiába hazudják az elllenkezőjét. Demokráciában a pálya kevésbé lejt, talán utol is lehetne érni a nyugatot, ha együttműködnénk, de egyrészt a beidegződés, másrészt gazdagon jutalmazzák és nem büntetik a csalást. Különösen, ha hatalmi pozicióból csalnak.

Az iFben együttműködésre játszunk. Jót adunk sok extrával (koncert, kiállítás). Együttműködve működhetne. Ha a többség (zenész, vendég, alkalmazott, tulajdonos) megtagadja az együttműködést egy következmény van, megszűnik az egész.  Pedig Eddie Gomez is jól érezte magát, és még sokan mások. Gyertek (gyorsan) az iFbe, utolérjük(tük) a nyugatot, ha nem csábulnánk folyton a bliccelő pozicióba. (Ha nem lenne világos, a szódavízzel bliccelőkről (is) szó volt).

_ 

Reincarnation in iF

Ez egy nagy történet, a csúcspont a MÜPÁ-ban volt szombaton, az iF csak mellékszereplő, kibic. De jól esett kibicnek lenni. A kibic sznob, és sznob hiúságunknak jól esett, hogy Steve Gadd majdnem lejött az iFbe és majdnem be is szállt dobolni. Nem is beszélve Eddie Gomezről aki túl a majdnemen a valóságban is lejött vacsorázni és beszállt bőgőzni Halper Laci csapatába Román Péter hangszerén.

Halper Laci nagyot álmodott és merte a valóra váltani, meghívta a jazztörténet két csillagát a zenekarába egy koncertre: és ők elfogadták a meghívást. Viszontagságok után létrejött a buli. Nagyon jól éreztem magam a MÜPA nagytermében amit félig megtöltött az iF közönsége (zenészek és jazzrajongók), a másik felét az iF leendő közönsége töltötte meg. Langyos őszi este volt, a világ tizedik  legszebb villamosvonalán utazva vissza a kávézóba úgy tetszett Budapest nagyon jó város, tele jó zenével és jó emberekkel. Az iF is tele volt jó emberekkel éppen, JazzBarokk szólt. A MÜPÁból hazafele Vincze Pali is benézett (jól esett látni).

Sok örömet szerzett már nekünk Halper Laci, és lehozta az iFbe Fekete Pistit, Eddie Gomezt (egy igéretével tartozik még Steve Gaddel kapcsolatban). Élni jó, a reinkarnáció érzése amíg a Band of Gypsys Reincarnation játszik az iFben, (a MÜPÁban) Jimmy Hendrix és Radics Béla ujjászületik.

Gyertek az iFbe, bármikor beeshet jammelni Steve Gadd, Eddy Gomez vagy nagy eséllyel Fekete Pisti. Köszönjük Halper Laci barátunknak.

_