Imre szorgalmasan terítí a Técsői Bandát, vasárnapra jutottak el az iFbe. A szomszéd néni, aki hétfőn, a lakóközösség nevében járt az iFben a zene (mint élő esemény) ellen tiltakozni, a svájci dobossal (Christian Bücher) szemben jó példaként emelte ki a vasárnapi muzsikát: amellett ugyan szintén nem lehet telefonálni a nyitott ablaknál, de nem is akaródzik. Táncolhatnék miatt. Viszont Christian mutatványa közben a rendőrségi diszpécser a feljelentő telefonokba csak annyit mond állítólag, hogy nem értem, mert (banán) dobszóló van a fülemben.
Egy másik megjegyzés a teraszon hangzott el, keskenyre összeszorított szájjal: ez nem máramarosi népzene, hanem klezmer, tessék azt kiírni! Hiába érveltem Imrétől szerzett tudásommal: a zenészek a Kárpát alján hagyományból játszanak nem kottából. És még él a zsidó zenei hagyomány. Amíg a vonatok el nem indultak, sok mélyen vallásos zsidó is élt a vidéken. Befejezésül a bevezető vers, -szerezte és a műsorban előadta: Keszthelyi Imre:
Újra itt van a Banda,
ruszin, román, magyar,
mind magáénak vallja.
Ruszinul s magyarul hangzik az ének,
csúcsa a népi zenének,
csak a Kárpátoknak az alja.
Táncra áll lába mindnek, aki hallja,
és ropogtatja, mint francia az er-et,
vagy perecet a gyermek,
bréclt ha német.
E zene táncra perdíti a medvét,
és a zsidónak sem szegi kedvét,
és jön a csingerálás, a cigány,
mert arra mindig van igény.
Táncol a bojkó , a lemkó, a tót,
e banda nem üt, húz alávalót,
csak a talpnak,
no persze nem mondható halknak.
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése