2012. május 5.

Kávé, szerelem, matematika

Van egy mese a matematika professzoráról, aki az előadásán a táblára írt állításokat nem bizonyítja, csak megjegyzi, hogy az állítás igazsága magától értetődik. Egy bátor tanítvány rákérdez az egyik állításra: "professzor úr, felülről a harmadik állítás valóban magától értetődő?" A professzor nézi a táblát, sokáig gondolkozik, aztán leül és papíron firkálgatva mélyen gondolkozik. Már majdnem vége az órának, amikor felderül az arca és felkiált: igen, persze magától értetődik.

Aki nem matematikus, ebből a történetből annyit általában ért, hogy fura, maguknak való, bolondos emberek a matematikusok. Pedig ez a történet az élet értelméről is szól. Elmondom Don Giovannival:

Don Giovanni és szolgája Leporello sétálgatnak. A nőkről, a hódításról megy a szó. "Ebben a városban minden nőt könnyű megódítani" mondja Don Giovanni, a csábítás nagymestere. "És Donna Elvira"? kérdezi Leporello. "Megmutatom, hogy igazam van" válaszol a Don.

Ettől kezdve a Don Giovanni reggeli sétáin magába zárkózva, zaklatottan jelenik meg, gondok, reménytelen szerelem jelei látszanak az arcán. Így telnek a napok. Aztán váratlanul, hetek múltán Don Giovanni újra a régi, boldogan indul a sétára. "Na, ugye!" csap Leporello vállára, aki máris a regiszteres füzetébe írogat.

A kávémester története is ideillik. A kávé főzésekor megfelelő finomságúra daráljuk a szemeket, egy adagot a tartókába mérünk, tömörítjük, helyére illesztjük és megnyomjuk a gombot. Egyszerű. A mester eljött az iFbe, hogy megmutassa, milyen a jó kávé. Négyszer-ötször megismételte a műveletet, megkóstolta az eredményt és elégedetlenül kiöntötte. Hatodszorra diadalmasan átadta: ilyen a jó kávé, látod milyen egyszerű elkészíteni?

Gyertek az iFbe (minden hatodik kávé tökéletes).
_

Nincsenek megjegyzések: