2012. augusztus 11.

Az Apa Árnyéka

Csattintottam egy fényképet a kisunokámról. A fotó, mint Tuck barát intései a jó modorról, túlmutatnak a pillanaton. Tuck barátról sört neveztek el Győrzámolyban, a fotóból meg blogbejegyzés készül éppen.

Nehéz élet a gyerekeké. Semmi sem sikerül, apa egy kalapácsütéssel beverte a szöget, nekem folyton elgörbült, apa kihuzigálta, kiegyenesítgette aztán jött újra a megalázó csalódás.
Rezsőnek sem úgy szólt a zongora, ahogy apának, de ezúttal megúszta a hangszer a csalódást. Boriszkának sikerül(?) Tarkovszkj filmjében, apja titkára hivatkozva elkészíti a hercegnek (és az embereknek) a hétmérföldre hangzó harangot, de Rubljovnak zokogva bevallja, apja nem hagyta rá a harangöntés titkát.

Az élet paradoxona
felodhatatlan (persze, paradoxon) hogy az apák is egy apa árnyékából próbálnak kibújni, ez így megy egy ideje. Gyertek, az iFben jazz- és alkoholmámorban vidáman feloldjuk. Csak el ne vigyen a rendőr a zajbejelentés okán.
_

Nincsenek megjegyzések: