Egy 19. századi vándor trombitás jegyzetfüzete az utazás első állomása. Ha hinni kell egy versciklus címének, a trombitás halála után előkerült füzet feljegyzéseiből születtek a költő, Wilhelm Müller versei. Az utazás következő nagyállomása Franz Schubert dalciklusa, aki 27 évesen, halálos betegen írta át énekhangra és zongorára a verseket. Ekkor már végleg tél volt Franz lelkében.
De ki utazik itt? Talán maga a tél, lélektől lélekig. Télen sokan Schubert dalait hallgatják. Beleszövik saját zenéjükbe, Mahler és Britten például, éneklik, mint Dieskau egész életében, vagy áthangszerelik saját világukba, mint Juhász Gábor. Mindannyiunkhoz betér a tél, ezért ismerősek a dalok. Ismerősek annak aki hallotta a dalokat, de még annak is aki csak találkozott olyannal, aki hallotta őket.
A jazz legfontosabb alapanyaga a dal, mondja Juhász Gábor. Stílusosan Schubert Songbook-nak nevezi ezt az alapanyagot és átemel néhányat a jazz világába. Az elkészülteket két változatban meg is hangszerelte: trióra és szóló gitárra. Mind a két változatból meghallgathatjuk az eddig elkészülteket az iFben: július 15-én a triót Szalai Péterrel és Kovács Zoltánnal, két hét múlva pedig a szóló változatot looperes gitáron a szerző előadásban.
Gyertek meghallgatni!
Bús, holdfényszõtte árnyék,
Mely mindig vélem jön
Csak hómezõkön járnék,
Ott messze, messze fönn.
Závodszky Zoltán fordítása
Mely mindig vélem jön
Csak hómezõkön járnék,
Ott messze, messze fönn.
Závodszky Zoltán fordítása
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése