 |
| Mészáros László: Canal Grande |
A lyukkamerát, amit úgy állítunk elő, hogy gombostűvel kilukasztunk egy papírdarabot, valamikor kisgyerekkoromban mutatta meg a bátyám, ma is látom a plafonlámpa (fordított) képét. Néhány éve az egyik Vénusz átvonulás híre (a Vénusz bolygó a földról nézve a Nap előtt bohóckodott) váratlanul ért a Mészöly utcában, nem volt nálam a Nap megfigyelésére alkalmas eszköz. Vagyis volt, mert hirtelenében elkészítettem a lyukkamerát és bár kételkedtem kicsit a sikerben, csodák csodája, megláttam a látványt (ami egyáltalán nem volt látványos, egy fényes korong a képmezőnek használt, szintén papír felületen, rajta egy kicsi pötty, ami akár piszok is lehetett volna). Az én életemben már nem lesz Vénusz átvonulás, de meglepetés még érhet, íme:
Mászáros László a Velencei Canal Grandéről állított ki az iFben egy nagyméretű, lenyűgöző, fotót. Olyan a Canal Grande, amilyennek nem látjuk, csak érezzük: mesebeli és varázslatos, az évszázados, sőt örök, Velence szíve. A fotó lyukkamerával készült, nem egy sok lencsetagból álló bonyolult optikával ellátott, hasonlóan összetett zérszerkezet és képrögzítő szerkezet segítségével. Azt mondja a művész, hogy a kamerát vásárolta, mert pl. nagyon fontos, hogy ne legyen sorjás a luk. De lefogadom, hogy sokat dolgozott, kisérletezett amíg rájött, hogy ilyen fantasztikus eredményt fog elérni. Nem túrista Velencében, művész.
Technika és művészet megtalálta egymást, gyertek megnézni az iFbe, élőben kell látni. Van még négy másik fotó is, azok más, de hasonlóan elragadó történetek.
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése