Forum Misicum (JAZZUM)

A feladatmegoldó gondolkodásnak két útja az analógiás és a dedudiktív. A címet analógiásan gondoltam ki a Forom Romanum és a forum boarium mintájára, de pl a forum civile mintájára lehetne Forum jazziale. (Nem tudok latinul sem, ezt írom finoman körül).

A lényeg, hogy a városi létnek a forum az értelme, vonzó ereje, (a városfal az csak előny, ha nem a zenélő, matekozó, hanem a portyázó, lovukról hátrafelé is ügyesen nyilazó magyarok jönnének).

Megváltozott a MOL JAZZ neve, a Magyar Olaj helyett JazzForum-nak hívják. A héten Délpest az egymásnak zenélés terepe, jazz zenészek, jazz kedvelők, túristák és helyiek jönnek mennek jól mulatnak. (ld: zombitlanítás). A tolerancia (a városi lét másik fontos kelléke, nélküle sem lenne forum), négy napra meghódítja az elméket, így lehetőség van a muzsikálást fél tízkor kezdeni (a "nagy" koncertek után) az iFben. Három napig nézeteinket jazz muzsikával fejtjük ki. A kétfarkú kutya olcsó sört árul, az erre fogékony népek jöjjenek az iFbe: Thea Soti Quartet, Tamarazene és Csongrádi Gábor Quintet. A nagyok is játsznak majd az iFben: figyeljétek a programunkat, lesz Oláh-Bacsó-Szandai Dresch-Csoóri, Vukán György és a többiek!

_

Boulvard és Brezsnyev

Budapest reménybeli Főpolgármester jelöltje, (Victora Zsolt, aki nem ismerné,) azelőtt is, hogy elszánta volna magát Budapest ígéretekkel történő kormányázására, segített az elesetteken, nyomában galériák, események snóbliversenyek virágoztak.

Számára semmiség volt az iFt az őt megillető piedesztálra állítani, Budapest zombitlanítási programjának derékhadába bejátszani, egyben a megérdemelt üzleti sikert (legalább a fenntarthatóság szintjéig) biztosítani. Négy nap négy kiállítás: Boulvard és Brezsnyev az iFben, képek és dzsezz, mondta nyáron, és lám.... Szeptember 1. és kultúrházunk környéke megtelt biciklikkel, (fel is hoztam az excelsioros biciklitárolót a teraszra).

Izgalmas, kedves, vicces, elgondolkoztató képek alatt Csandris-Áron adta első nap a muzsikát. Részben azért találták fel 5-10 ezer éve a muzsikát, amit én éreztem attól amit hallottam: örömet. (Kicsit nyálas a duma, de jó volt a buli bizony).

Ma lesz Sophie Magalasvili kiállítása, holnap Kollár Andreáé, Violon d'Agnes és persze az elmaradhatatlan Szakál swing. Gyertek töltsetek időt az iFben és költsetek pénzt ingyen sörre! A gazdasági élet paradoxona: költéssel lehet pénzt keresni, nem hülye spórolással.
_

iF terápia

Nem azért mentem biciklizni a Virágos nyeregbe, hogy tapasztalatokat szerezzek az egészségügyről és a világ mindenféle más kétségbeejtő részletéről. Feküdtem a füvön a Pakisztánt is megjárt mongoose márkájú retro hegyibiciklim mellett, kedves kiskutyám szeretettel bökdösött, és próbáltam kitalálni, hogy lesz ezután. Szokatlan gyengeség környékezett, nem akart múlni.

Most már (tapasztalatból) tudom, mi az anaphilaxiás sokk, és tapasztalatokat szereztem a kórházi életről, ha ezt a zombi létet lehet életnek nevezni. A zombiságon nem azt értem, hogy a beteg rosszul érzi magát, hanem dacára a közös nyelvnek, nincs kommunikáció, nincs szemkontaktus (de vannak hiéna tolvajok, akik lecsapnak a MacBook-omra és boldogan letörlik a sok iF zenét és a fényképeimet, a hárdvert eladják bagóért. Újra át kell síznem télen a befagyott Balatonon, ha mutatni szeretném szeretteimnek. Ez itt jobbra már nem az én fényképem).

Oysteen, a hét közül az egyik szobatársam (zenész Norvégiából) rosszabbul járt. Nem elég, hogy egy Pest környéki vendéglátó helyen kábítószerrel leszedálták, összeverték, kirabolták, verembe dobták (ahonnét csodával határos módon saját erőből kimenekült), de egyhetes zombi létet is el kellett szenvednie. Vannak rossz emberek akik üzemszerűen gonosz dolgokat tesznek, rabolnak, vernek ölnek, de az üzemszerűen normális emberek is teljesen magára hagyták, egy hétig nem szóltak hozzá, magányosságra ítélték. (Tudom, orvosok megvizsgálták, ápolók ellátták, rendőrök kikérdezték de ezt is a lehető legkevesebb szóval, együttérzés nélkül. Tegnap meglátogatott az iFben, sírt egy sort, de azt mondja szereti Budapestet. Télen befagyott tavakon korcsolyázik, de tavasszal gitározik majd az nálunk.

Gyertek az iFbe, egy jó hely. Zombitlanító kulináris, zenei és művészeti programmal !
_
_

Marsala szósz és libamáj

Kell-e az iFbe fennkölt étel?

Egyrészt az iFnobizmus és az eklektiFizmus múlhatatlan kelléke az említett tétel-étel.

Másrészt Ricsi szakáccsal nem vitatkozunk, hanem boldogan fogyasztjuk tanácsait és készítményeit.

Harmadrészt ez kaja nem fennkölt, csak drága alapanyagokból készül (részben, mert mint látni fogjátok az alma pl. nem drága benne), ezért otthon nincs. Szóval kicsit meglisztezzük a hízott libamájszeleteket és kisütjük a rostlapon. Aztán az almaszeleteket is ugyanott megsütjük. Felváltva egy máj-, egy almaszelet feltornyozunk a tányéron és a rost alján maradó szaftot besűrítjük majd hígítjuk a rubin színű Marsala likőrborral, és ráöntjük a toronyra. Mi ebben a fennkölt? Lehetne más vörösborral is próbálkozni, de az édes Marsalával jobb. Cabernet Sauvignont használunk a marhahúshoz. Finom, és ha már vendéglőben eszünk, ugyanazért a pénzért hangulatosabb mint egy szardíníás pizza. Legutóbb borszerdán, Thea Sotit hallgattunk hozzá, de mindenféle zene mellé ajánlom! (Csak két helyen készítik Pesten, melyik a másik?)

Gyertek ne kelljen ezt az ötletet is kidobni, és csak a sajtleves maradjon.

_

Bor(szerda), Marsala-libamáj, jazz és jókedv az iFben

"szólítsd a csíntalanság szellemét,
a melankóliát kriptába zárd.."

A kétfarkú kutya első vakkantásaira máris félárú a magyar bor az iFben, bevezetik a mediterrán klímát Magyarországon, olimpia és foci VB lesz Budapesten (Magyar-Brazil döntővel 4:1).

Menüverseny is van borszerdán, Ricsi szakáccsal Józsi és Árpi borosgazdával megvitattuk a kérdést: az iFnobizmus és eklektika jegyében kirukkolunk a Marsala borral készült libamájjal, a gyenge nyúlhússal és a málnás citromsorbet-val. A libamáj az én ötletem volt, Ricsi rávágta a Marsalát. Még nem kóstoltam Marsalát, de Szicíliában a tenger végtelen, sós és kék. (Limoncelló, Dolce Vita). Szóval rozé (eper, egres az ízében) a libamájhoz, mandulás szekszárdi fehérbor a bulguros nyúlcombhoz, és az iF eklektika jegyében, a desszerthez Dörgicsei Juhfark jön. Gyertek, aki nem iszik (és aki igen) annak is lesz Thea: Soti énekel és Szabó Tamás zongorál.
_

Valóságos ígéretek

A Magyar Kétfarkú Kutya Párttal kapcsolatban megjegyezném, hogy ígéreteiknek mindennemű hasonlósága a valóságos ígéretekhez (!) pusztán a véletlen műve, semmi köze más szervezetek valódi ígéreteihez. Azokat nem viccből ígérik. Amikor New Yorkban egy hasonló próbálkozás indult, megkérdezték a jelöltet, mi lesz az első intézkedése ha megválasztják. "Újraszámlálást kérek".

Az iF kör négyszögesítőinek együttműködésével nehezen, de sikerült rávennem a budapesti főpolgármester jelöltet, hogy programjába vegye fel a Riemann sejtés megoldását. Ha megválasztják Victora Zsoltot főpolgármesternek, Budapest két éven belül megoldja a Riemann sejtést, híresek leszünk, mint Gauss városa Göttingen.

Hegyet Szegednek, mobil kátyúkat Budapestnek! Tanulság is van, gondolkozni kell. "Amerika, demokrácia, szavazzunk" mondja Nílus Gyöngye a válaszútnál, amikor Joan és Jack nem tud megegyezni. A szavazás 2/3 többséggel a javára szól.

Van nálunk az iFben is ajánlódobozka, lehet leadni kopogtatócédulát a Magyar Kétfarkú Kutya Pártra és közben Calvadost szopogatva gondolkozni a dolgokon. Ígérem, az iFben lesz először ingyen a sör, ma Neumann Balázs-Weisz Gábor és a többi zene máris ingyenes!
_

iF, a bolond lány -- álom

Hozzászólás weboldalról: Álmodta és hozzászólta V.Z.

Az iF teraszán ültem, és a világ legízletesebb, frizálával tűzdelt, besáliás kalákában érlelt, frettyói simárkában furtyantott pithpangos békacombot ropogtattam (mellesleg, ez a menü tétel kergette a Gundel tulajdonosát a mardosó szégyenében elkövetett öngyilkosságba – az ő étterme soha, soha nem volt képes eme ínyencségnek a receptjét megszerezni) amikor egy régi ismerősöm huppant le mellém, akinek véletlenül éppen ugyanaz a neve, mint a konyhájáról híres, trendi, gurmandok és dzsesszrajongó bridzsező hegymászó matematikusok körében népszerű étteremnek, ahol lakomáztam: If. Igen csinos, és mesterien formázott szalmakalapban volt, szalmakalapján hatalmas briliáns kalaptű ékeskedett. Szemét motoros szemüveg védte, a legelegánsabb, s kétség kívül, a legdivatosabb márka. Motorversenyzőkön látni ilyet. Sötétkék blézerben pompázott, s sárga selyem csokornyakkendőben, kicsiny, zöld tüllszoknyáján meg-megcsillant a Ráday utca kora délutáni napsugara. Futballisták által preferált lábszárvédőt viselt, és talpát lila csíkos strandpapucs koronázta.

"Nagyon szeretem ezt az éttermet,” jelentette ki, ”bár egy kissé a bolond lányra emlékeztet.” Kérdőn néztem rá, mire készséggel folytatta. "Hát a Mátyás-féle bolond lányra, te lügér!” Zajos német csapat közeledett, s letelepedett a teraszra. Hangosan énekeltek valami bajor nótát, de a pincér csak nem jött, pedig kettő is volt, mindketten nagyon el voltak foglalva: a frakkos pincér a fürdőruhás pincérrel sakkozott, s mellettük egy mezítlábas, maszatos ruhás, csapzott hajú öregember egy csapat művész külsejű (festők lehettek, a mappáikból ítélve) alakkal alkudozott, a punk csapos pedig egy sérültet ápolt. Köröskörül modern festmények éktelenkedtek, s hullámpapír málladozott a falról. A terem közepén csinos kétágú létra állt. A zongorán valaki valami fantasztikusan varázslatos jazzt játszott, s mellette egy öregedő norvég fújta a szaxofont, de senki oda sem hederített. "Ez az ürge nagyon hasonlít a Garbarekre,” mondta kiváló barátnőm, "bár nem hallom jól, a németek olyan hangosan énekelnek.” "Mi van a bolond lánnyal?” kérdeztem. "Hát az is ilyen volt: jött is, nem is, hozott is, nem is, fel volt öltözve, meg nem is. Ez az étterem, minden akar lenni, mindenkinek, egyszerre.” "Na,” mondtam neki már erre, "hát te meg szépen fel vagy öltözve, mondhatom.” Ebben maradtunk.
_