2014. május 21.

Dió és kajszilekvár


Pista nagybácsim Siklósról volt a legnagyobb felnőtt gyerekkoromban. Egy pesti kisgyerek persze nem a szokásos euklideszi norma szerint mér, Pista bácsi sem magasságra , sem térfogatra nem volt különleges. A hangja, az önbizalma és amit akkor talán észre sem vettem a szeretete tette, hogy minden szavát igazi igazságnak gondoltam és annak érzem ma is.

Kétféle ételt ismert: azt ami embörnek való és másmilyet nem. Az embörnek való ételeket csakis (majdnem) a Bözsi néni készítette. Húsleves, csirke-, marhapörkölt nokedlivel (ha annyi bogyiszlói paprikával készültek amitől a feje búbja gyöngyözni kezdett) embörnek való volt. A rántott hús krumplival és savanyó erős paprikával embörnek való. A tramini is embörnek való. A kajszilekváros gombóc prézli helyett cukrozott darált dióba forgatva embörnek való. A kajszilekváros palacsinta (találjátok ki mivel megszórva) és a diótorta (találjátok ki mivel megtöltve) szintén embörnek való. A diótortára, (félreértés ne essék, nem a töltelék a dió, hanem a liszt) csokoládé bevonat is került. Azt Pista bácsi maga kente fel a tortára.

Szóval dió, kajszilekvár, csokoládé. Azt mondják Gerbaud Emil találta föl a zserbó szeletet az is lehet, hogy Kugler Gyula, szerintem a Pista bácsi nyomán Laci bátyám felesége a Mari. Nekem a rántott hús mellett a legnagyobb találmány a konyhaművészetben. Tudom nem így van de...

Ha tíz (alkalmas) embert megkérdezünk, melyik a legjobb zserbó, hétnek biztos lesz véleménye (August cukrászda, Bergmann cukrászda Gerbaud cukrászda, nagymama stb). Beszálltunk a versenybe (Juci-Hofi sajátkezűleg) megsütöttük, bevontuk csokival és behoztuk az iFbe. A világ második legjobb zserbója. Gyertek megkóstolni!
_


Nincsenek megjegyzések: