Utcazene, iF színpad

Az utcazenét úgy képzelem el, hogy Joshua Bell kiáll hegedűjével egy metróállomásra és játszani kezd. Aztán lesz, ami lesz. A Fesztivál más, fesztiválokon színpadok vannak, meghirdetett fellépők, program és a bajok kiküszöbölésére hangosítás, kordonok stb. Az utcazene fesztivál olyasmi mint a békeharc: önellentmondás. Ettől függetlenül lehet jó és hangulatos buli.

A Ráday Soho Egyesület Utcazene Fesztivál kezdeményezését békeharc kísérte, a két irányzat Ráday Live és utcazene békélt. Akusztikus finomság és Sziget hangerő, pantomimes pár sétáját féltűnően (alul-)öltözött csajok éjjel-nappali (autógumi) reklámja keresztezi. Az utca mindenféle látogatója megkapja a magáét, puszi és baráti hátbavágás.

Az eseményt kedves polgármesterünk nyitotta meg, azt hittem nehéz a feladat. Könnyedén megoldotta: "könnyű egy olyan eseményt megnyitni, ami már el is kezdődött" -mondta. "Körülmutatok, ez az." Az esemény ezzel hivatalosan (is) megnyílt: A Schaplin tovahaladt, Rutkai Bori folytatta. Addigra spontán eltűnt a Speckó dobosa (elment egy hakniba), alkalmi dobosokkal (Nemes Peti és Tsachik) zenélt tovább a Speckó Jednó. Utánuk a nap leghangulatosabb eseménye Szakál Tamás és Jakab Viktor utcazenélt, akusztikusan, virtuózan.

Jó buli volt, reméljük jövőre ugyanitt, ugyanekkor! Kösz a szervezőknek, RSoho, MAlíz, OKönyvesház, iFh, Gumidoktor :-)

_

Képeslap Erdős Pállal

Kilenc mérsékelten elegáns, de így is nagyon szimpatikus urat ábrázoló képeslap került ki az iF (and only iF) polcaira. A képeslap története az, hogy fénykép kiállítást készültünk rendezni a T. Sós Vera tiszteletére tartott matematikai konferencia kapcsán, a kortársak régi fényképeiből .

A régi képek kiállítás sajnos csak a képeslap elkészültéig jutott el, (és Mary Ann Spencer (matematikus feleség) képei egy pár napig láthatóak voltak a barna falon is). A képeslap bizonyítás arra tételre (iF 2010), hogy régi, matematikusokat mutató képek azoknak is felkelthetik az érdeklődését, akik nem ismerik a képen szereplőket. Matematikus vendégeink is többnyire csak a kép jobb szélén álló, átható tekintetű fiatalembert ismerték fel, így az állítást részben az Ő érdeklődésük is bizonyítja.

T.Sos Vera professzor egy este eljött az iFbe ünnepelni. Lett egy képeslapom, amit nagy tudósok és hozzátartozóik írtak alá.

Az összes szereplő egyelőre számomra nem ismert, a kép jobb szélén az Erdős-Ko-Radó tételből (jobbról balra) Erdős Pál és Chao Ko látható (egy valamikori cambridge-i konferencián készült a csoportkép).

Gyertek az iFbe képeslapot küldeni barátaitoknak.

_

Ioanes trió

Caberet oublie a jelszavuk, az elfeledett kabaré. Három csavargó járja a világot, ahol megállnak, előkerülnek a hangszerek, szem (és torok) nem marad szárazon. Igazán hitelesek. Hol máshol mélyült és lett ennyire erőteljes Ioanes és a trió hangja, ha nem az szél szaggatta vándorlásban, (ahova én is, már gimnazistaként, sőt..).

Megint ez a fellengzős duma ahelyett, hogy megtanulnék végre énekelni. A buli végén jött Juci trüffel tortája születésnapos Ioannesnek (most már francia kritikusok is megállapították, hogy huha), majd felállt a helyzetkomikum, Attila szakács fényképeszkedett Yannal. A zenéhez a basszus alap (Yann) és a mulatsághoz a kacsasült kíséret (Attila) az élethez és a kávézóhoz irónia. Miénk a (második) legjobb fehér brownie.

Gyertek az iFbe, mindennap otthonos.
_

Balázs szakács brownie-ja

Balázs szakács szereti a fehér csokit. Kísérletező kedve úgy hozta, hogy a brownie receptjében a csokit fehér csokival helyettesítve készítette el a mai édességet. (Még tett a receptbe, meg a sütibe szedret, így jobban csúszik). Az eredményt talán hívhatnánk whitie-nak, de a még inkább yellowie-nak. Viszont ha nem az elnevezéssel kínlódunk, egy pillanat alatt eltűnik a tányérról, mert ízre, illatra és megjelenésre... szóval finom.

A képre kattintva látni lehet a szóban forgó sütit, de a déli menüben ki is lehet próbálni. Kíséri spenótos halleves és mexikói tokány rizzsel. (2010.09.16. 12 00-től amíg el nem fogy.) A másik két tétel Attila szakács főztje, (róla most nincs új kép).
_

iF, Boulvard, Brezsnyev

Azon szomorkodok, hogy négy nap, négy kiállítás jó dolog, de néhány óra után leszedik(ték) mindet. (Kivéve a Fehér Éjszaká"-t, Kollár Andrea), amíg fenn van az ablakos kép, esőben is besüt a nap mészkőoszlopunkra).

Gábor Imre első napi megnyitó beszéde megírásában az idősíkok párhuzamába keveredett: de ahol a két kutyafarok összeér az idősíkok találkoztak: Boulvard és Brezsnyev az iFben. Amikor írja(írta), csak lett a kiállítás, amikor olvassa (olvasta), viszont nem írhatja(írhatta, írta volna). Na akkor ez jelen vagy múlt idő?

"Amikor most írom ezt a kis bevezetőt, illetve amikor írtam, fogalmam sincs, illetve nem volt, melyik képeit állítja ki most itt, illetve fogja." Aktualizálva mára, ( ami az olvasónak persze tegnap): Amikor most ezt írom (írtam) illetve írtam volt, fogalmam sincs, azaz volt sőt voltvolt, hogy mit állított ki KoRes. Feladom.

Négy jó este volt. De a párhuzamosok nem mindig találkoznak, a négy kiállító mindenesetre az iFben nem találkozott. Értsd, a lehetséges 6 (négy alatt a kettő) párból egy sem futott össze nálunk. Karácsonykor majd a kör négyszögesítésekor ezt is pótoljuk.

Gábor Imre szövegrészlete KorEs (Korcsmár Eszter) megnyitóján hangzott el (halkan, de itt pótolható).

Forum Misicum (JAZZUM)

A feladatmegoldó gondolkodásnak két útja az analógiás és a dedudiktív. A címet analógiásan gondoltam ki a Forom Romanum és a forum boarium mintájára, de pl a forum civile mintájára lehetne Forum jazziale. (Nem tudok latinul sem, ezt írom finoman körül).

A lényeg, hogy a városi létnek a forum az értelme, vonzó ereje, (a városfal az csak előny, ha nem a zenélő, matekozó, hanem a portyázó, lovukról hátrafelé is ügyesen nyilazó magyarok jönnének).

Megváltozott a MOL JAZZ neve, a Magyar Olaj helyett JazzForum-nak hívják. A héten Délpest az egymásnak zenélés terepe, jazz zenészek, jazz kedvelők, túristák és helyiek jönnek mennek jól mulatnak. (ld: zombitlanítás). A tolerancia (a városi lét másik fontos kelléke, nélküle sem lenne forum), négy napra meghódítja az elméket, így lehetőség van a muzsikálást fél tízkor kezdeni (a "nagy" koncertek után) az iFben. Három napig nézeteinket jazz muzsikával fejtjük ki. A kétfarkú kutya olcsó sört árul, az erre fogékony népek jöjjenek az iFbe: Thea Soti Quartet, Tamarazene és Csongrádi Gábor Quintet. A nagyok is játsznak majd az iFben: figyeljétek a programunkat, lesz Oláh-Bacsó-Szandai Dresch-Csoóri, Vukán György és a többiek!

_

Boulvard és Brezsnyev

Budapest reménybeli Főpolgármester jelöltje, (Victora Zsolt, aki nem ismerné,) azelőtt is, hogy elszánta volna magát Budapest ígéretekkel történő kormányázására, segített az elesetteken, nyomában galériák, események snóbliversenyek virágoztak.

Számára semmiség volt az iFt az őt megillető piedesztálra állítani, Budapest zombitlanítási programjának derékhadába bejátszani, egyben a megérdemelt üzleti sikert (legalább a fenntarthatóság szintjéig) biztosítani. Négy nap négy kiállítás: Boulvard és Brezsnyev az iFben, képek és dzsezz, mondta nyáron, és lám.... Szeptember 1. és kultúrházunk környéke megtelt biciklikkel, (fel is hoztam az excelsioros biciklitárolót a teraszra).

Izgalmas, kedves, vicces, elgondolkoztató képek alatt Csandris-Áron adta első nap a muzsikát. Részben azért találták fel 5-10 ezer éve a muzsikát, amit én éreztem attól amit hallottam: örömet. (Kicsit nyálas a duma, de jó volt a buli bizony).

Ma lesz Sophie Magalasvili kiállítása, holnap Kollár Andreáé, Violon d'Agnes és persze az elmaradhatatlan Szakál swing. Gyertek töltsetek időt az iFben és költsetek pénzt ingyen sörre! A gazdasági élet paradoxona: költéssel lehet pénzt keresni, nem hülye spórolással.
_

iF terápia

Nem azért mentem biciklizni a Virágos nyeregbe, hogy tapasztalatokat szerezzek az egészségügyről és a világ mindenféle más kétségbeejtő részletéről. Feküdtem a füvön a Pakisztánt is megjárt mongoose márkájú retro hegyibiciklim mellett, kedves kiskutyám szeretettel bökdösött, és próbáltam kitalálni, hogy lesz ezután. Szokatlan gyengeség környékezett, nem akart múlni.

Most már (tapasztalatból) tudom, mi az anaphilaxiás sokk, és tapasztalatokat szereztem a kórházi életről, ha ezt a zombi létet lehet életnek nevezni. A zombiságon nem azt értem, hogy a beteg rosszul érzi magát, hanem dacára a közös nyelvnek, nincs kommunikáció, nincs szemkontaktus (de vannak hiéna tolvajok, akik lecsapnak a MacBook-omra és boldogan letörlik a sok iF zenét és a fényképeimet, a hárdvert eladják bagóért. Újra át kell síznem télen a befagyott Balatonon, ha mutatni szeretném szeretteimnek. Ez itt jobbra már nem az én fényképem).

Oysteen, a hét közül az egyik szobatársam (zenész Norvégiából) rosszabbul járt. Nem elég, hogy egy Pest környéki vendéglátó helyen kábítószerrel leszedálták, összeverték, kirabolták, verembe dobták (ahonnét csodával határos módon saját erőből kimenekült), de egyhetes zombi létet is el kellett szenvednie. Vannak rossz emberek akik üzemszerűen gonosz dolgokat tesznek, rabolnak, vernek ölnek, de az üzemszerűen normális emberek is teljesen magára hagyták, egy hétig nem szóltak hozzá, magányosságra ítélték. (Tudom, orvosok megvizsgálták, ápolók ellátták, rendőrök kikérdezték de ezt is a lehető legkevesebb szóval, együttérzés nélkül. Tegnap meglátogatott az iFben, sírt egy sort, de azt mondja szereti Budapestet. Télen befagyott tavakon korcsolyázik, de tavasszal gitározik majd az nálunk.

Gyertek az iFbe, egy jó hely. Zombitlanító kulináris, zenei és művészeti programmal !
_
_